Úgy esett, hogy M. régi napirendi táblája a régi formában már nem kell. Újat kell készítenem. Szépül a szobájuk és ez a csúfság már nagyon bántotta a szemem annak ellenére, hogy megállta a helyét, működött.
A táblánk alapját egy parafa tábla adta amit több sorban feltépőzáraztam, hogy így tudjuk a szükséges sorrendbe kirakni a kártyáinkat. Jó volt, működött… de mint mondtam nagyon bántotta már a szemem. Most, hogy már félkész a következő táblánk és már használható, szét is szedtem ezt. Kidobni semmiképp sem szerettem volna, mert egyrészt anno pénzbe került a tábla, másrészt ebből valami szépet csinálni elég nagy kihívás volt ahhoz, hogy megpróbáljam. Úgy gondoltam jó kis üzenőtábla lesz belőle az asztalomnál.
Sajnos nem tudtam szépen szétszedni. A parafa borítás jött az öntapadós tépőzárral együtt.
Szerencsére a másik oldala teljesen ép volt. Azt tudtam felhasználni.
Először is szerettem volna megszabadulni a színétől. Ehhez magam kevertem ki a színt. Valami szürkéset szerettem volna. Így került az obi-s elefántcsont színű festékbe pár csepp fekete. Az eredmény így egy szép szürke lett egy kicsi zöldes beütéssel.
Mondanom sem kell, hogy a parafa szinte itta a festéket… van ahol 3 réteg van felfestve.
Száradás után már csak ki kellett találnom, hogy hogyan helyettesítsem a szögeket, mert nem akartam, hogy böködős maradjon. Arra jutottam, hogy néhány sornyi szalag meg is teszi keresztbe kasul.
A szalagcsíkokat rajzszegekkel rögzítettem a hátoldalon a keretbe szúrva. Amint ezzel megvoltam rájöttem, hogy nem lesz ez így túl hosszú életű, mert a szalagok idővel bizony kinyúlnak majd kissé és nem szép látvány. Meg úgy egyébként is nem voltam elégedett azzal amit láttam. Feltúrtam a hobbis dobozaim és találtam egy csomó régi gombot. Tudtam, hogy még egyszer jók lesznek valamire. Most jött el az idejük.
Minden olyan helyre raktam egy gombot ahol a szalagok keresztezik egymást. Szerencsére a parafa alatt karton van, így könnyen át tudtam fűzni a gombokat tűvel. Hátul egyszerűen egy gyufaszállal rögzítettem az átfűzött gombokat. Nem szép de nem is látszik szerencsére.
Azért a biztonság kedvéért még ragasztópisztollyal rögzítettem a gyufákat. Biztos ami tuti alapon.
Azóta elfoglalta helyét az asztalomon. Idővel majd megtalálja a végleges helyét… amint sikerül véghezvinnünk a felújítást amit tervezünk. Addig is jó helyen van.
És hogy milyen lett készen? Milyen tud lenni egy kiszuperált parafatábla? Ilyen!
Úgy érzem igazán megérte vele dolgoznom. Nagyon tetszik egyszerűen imádom.
Te mit gondolsz neked megérné bíbelődni egy ilyennel? Véleményed leírhatod itt vagy a facebookon. Ha tetszett a bejegyzés kérlek ne felejtsd el lájkolni és megosztani ismerőseiddel.
A képeket magam készítettem. (Egyre vállalhatóbban fényképezek… juhhééé!!) Köszönöm a figyelmed, további szép napot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: