Régi asztal+festék=varázslat

Tudom ezer éves közhely, hogy a festék csodákra képes de tényleg így van. Nincs ez másként a nemrég elkészült régi/új íróasztalomnál sem.

Nagyon-nagyon régen vágytam már egy viszonylag nagy, masszív íróasztalra, hogy könnyebb dolgom legyen amikor leülök a gép elé vagy amikor a srácomnak készítem a vizuális segédeszközeit, meg úgy egyáltalán amikor hobbizok. Egészen eddig be kellett érnem egy laptopasztalnak csúfolt kis izékével ami igen nagyon pici volt de pici mérete ellenére nem volt rest borzalmas rondának lenni. Én szégyelltem magam helyette is. A környezetében uralkodó káoszról meg ne is beszéljünk… Legszívesebben felpofoztam volna magam a rendetlenségem miatt. Egy mentségem volt csak, az, hogy nem tudtam hová rendet rakni a sok holmi miatt. Rengeteg holmim van ami kell pedig így is erősen meg van szanálva. Ennél kevesebb nem lesz sajna. Egyszóval tényleg kellett egy nagyobb asztal pakolási lehetőséggel.

Sokat keresgéltem, nézelődtem de amikre azt mondtam, hogy ez igen, ez tetszik, jó is lesz azoknak az ára egyből el is tántorított. Horror összegekért vesztegetik a jó asztalokat. Aztán jött a lehetőség, hogy egy szállodai felújítás miatt kirakott bútorokat el lehet vinni. Mondanom sem kell, hogy nem kettő darabról volt szó. Kaptam is magam aztán mentem lomosítani. Szerencsére segítségem is volt jött a Zuram meg a Sanyi a szamarával (lada), hogy legyen mivel teleportálni a lomot. Sosem tudom eléggé megköszönni nekik, hogy annyit dolgoztak ott, merthogy egyszerűbbnek tűnt a feladat, mint amilyen valójában volt. Ugyanis a bútorok teljesen el voltak ázva, volt ami kartondoboz módjára dőlt össze. Így az asztalom is darabokból lett összevadászva. Itt egy váz… ott egy ajtó… amott meg egy fiók. Mondanom sem kell, hogy véletlen sem voltak egyformák. Na de már volt asztalom. Azért kicsit féltem, hogy ahogy szárad, majd deformálódik és akkor oda az egész de szerencsére nem így lett. Persze egy- két kisbútort még lomosítottam, mert milyen jó lesz azokat is felújítani. 🙂 Szeretem a kihívásokat na. 

Szóval volt egy ramaty állapotú asztalom, foltokkal, kopásokkal, repedésekkel, olyan színben amitől a világból kifutnék.

Nem túl üdítő látvány igaz? Ráadásul a két sarkán volt valami szilikon szerű anyag rászáradva. Ezt csak lakkbenzinnel tudtam jobb belátásra bírni de sajna megsérült az asztal felső rétege is. Legközelebb óvatosabbnak kell lennem.

Úgy gondoltam ha már van egy ilyen masszív bútorom és egy régi vágyam teljesülhet akkor nem pancsolom össze holmi festékekkel hanem kipróbálok egy igazán jót. A lignocolor-ra esett a választásom. Baromi jó festék. Szépen terül, jól fed és könnyű vele dolgozni. Tabernas színben rendeltem meg. Hogy milyen ez még nem tudom. Hol szürke, hol barna, hol világos, hol sötét, mikor milyen fény van. csak az biztos, hogy jó választás volt, nagyon szeretem.

Előkészítettem mindent. Az asztalt lemostam, megvártam míg megszárad és neki is estem. Nagy meglepetésemre ez a festék egy rétegben is szépen fogott. alig maradtak foltos helyek.

Összesen 2 rétegben festettem le, illetve kapott még két réteg lakkot, hogy ne kopjon, mert ez a festék nagyon puha, könnyen sérül, tehát vagy wax vagy lakk kell a tetejére. Én azért a lakkot választottam, mert ez jobban bírja a strapát, mint a wax. Annyi, hogy a lakk miatt elvesztette a festék a mattságát. de annyi baj legyen.

Belül a fiókot és az ajtó mögötti részt még  nem festettem le, mert nem tudom még, hogy maradjon ott is ez a szín vagy valami extra színre fessem. amíg hezitálok így marad. Belül amúgy is csak engem zavar. Még majd 2 szép fogantyú kell rá, akkor lesz igazán szép. Addig is azokat festettem le arany színűre amik rajta voltak, hogy legalább a színük egyforma legyen ha már a formájuk más.

És, hogy milyen most?

Igyekszem eltalálni a megfelelő elrendezést a tetején is, hogy ne legyen tele kacatokkal. Ehhez jó diy-es módjára vettem is potom pénzekért egy ékszertartót és egy fogkefetartót is. Íróasztalon a helyük. Az ékszertartó fiókjaiban jól el tudom rejteni a filceket, ceruzákat amik ritkábban kellenek, na meg sok kis bizbaszt a fogkefetartó pedig nagyon jó arra, hogy egy-két toll mindig kéznél legyen. A képkeretnek is fontos ott lennie, mert azzal a kikötéssel kaptam, hogy szem elé kell tennem. Szerintem sikerült. 🙂 Kell majd még ez-az, hogy jól tudjam használni de az oroszlánrész már megvan és végre a tervezőm és a jegyzetfüzetem sem csak hánykolódik itt-ott.

Megérte vele dolgoznom. Igazán szép és vállalható asztalom lett amin igazán kényelmes dolgoznom és végre nem az egész nappalit kell beterítenem a holmimmal, mert csak a dohányzóasztalon tudtok dolgozni. Végre megszűnik az állandósult káosz.

Köszönöm szépen a figyelmed, remélem tetszett a mai bejegyzés. Ha igen kérlek ne felejtsd el lájkolni, megosztani ismerőseiddel. A képek saját forrásból származnak, magam készítettem.