Ez a poszt egy cseppet sem illik a blog tematikájába, mégis szeretném elmondani milyen nehéz is a kutyamamák élete. Hogy miért miért? Mert kutyamama lettem. Igen én. Van egy maroknyi kis csepp élet amit szeretnék megmenteni. Van egy kis árvám akinek még a szeme sem nyilt ki, hát anyukája lettem. Hogy miért nincs anyukája? Mert anyukáját sok sok győzködésre befogadta egy menhely, mivel gazdija betegség miatt nem tudja már ellátni viszont a kölyök nem kell, nem viszik, van bent is elég próbáljuk meg életben tartani.
Nem, nem értem miért kellett ezt így de mindegy is már.
Szóval most éjjel nappal 2 óránként kutyatejpótlok cumisüveggel és aggódom vajon evett e eleget az üvegen lévő mércét nézegetve. Totál zombi üzem…
Remélem meglesz a gyümölcse a fáradozásnak és szép kutyussá iperedik.
Mondanom sem kell a saját kutyink Abigél amolyan folyamatos mialóf… fejjel van körülöttünk és tök nem érti mi is ez a vinyákoló kis izé. Meg mi az, hogy nem kap cumisüveget. Meg különben is mi az a lötty.
Egy szó, mint száz most kutyamamiskodom szurkoljatok, hogy Fülöp egészséges boldog kutyussá lehessen.
Fülöp
Köszönom a figyelmed. Igérem a zombi üzemmód után már csináld magad possztal jövök ismét.
Kommentek