Tudom, tudom… soha ne mond, hogy soha kivéve amikor azt mondod, hogy soha ne mond, hogy soha.
Igazából, már most az első vigyázz, kész, posztolj bejegyzésemnél (még csak most kezdtem ezt) arra gondoltam nem is biztos, hogy meg kellene ezt nekem írni, márhogy a téma miatt.
Álomesküvő, az meg mi az? Esküszöm nőből vagyok teljesen. Szeretem a szépet, a virágot, a csecsebecséket, kencéket, minden ilyen lányos hülyeséget de valahogy mindig elkerült az álmodozás arról, hogy hetekig, hónapokig tartó stessz után egy nap felöltözzek habcsóknak 40 kilo tüll és csipke alá.
Bármit is mondtok ez így van, nem vonz és ezen nem változtat semmi.
Azért csak van nekem is valamiféle elképzelésem, még ha nem is habos-babos rózsaszín púderfelhőben úszó, mert nyilván esküvő nélkül, nincs házasság. Azzal meg nincs semmi bajom. Indián cserkész becs szó.
Hogyan is esküdnék én? Én meg Ő, meg a tanúk, meg az anyakönyvvezető… bemegyünk aláírunk, kijövünk. Najó, fevenném a szekrényből legcsinibb ruhám, meg szednék valami árvácskát a hivatal előtt, hogy valami mégiscsak árválkodjon a kezemben (húúú, ez de rossz poén volt). Aztán elmennénk sörözni. Hát ennyi. Nem egy nagy durranás, senki sem ezt várná.
Most jön a de.
Volt már beszélgetésünk kollégákkal ebben a témában és mikor előadtam ezen irányú törekvéseim bizony torzultak az arcok vadul, ebből levonva a következtetést a rokonoké mégjobban torzulna, tán úgy is maradna örökké annyira. Egy szó, mint száz mivel nem vagyunk arra felkészülve lelkileg, hogy valaki ilyen esküvőt szeretne a biztonság kedvéért tettem egy elfogadhatóbbat én is a tarsolyomba. Mutatom is.
A hatalmas ruhák helyett én valami ilyesmikben tudnám elképzelni magam:
A fiúk se maradjanak ki. Csak vagányan, semmi megszokott:
A csokor se maradjon el ugye?
A koszorúslányok majdnem lemaradtak.
Az igent valami ilyen alatt képzelem:
Némi dekoráció sem ártana:
Az asztalok ki ne maradjanak.
Ennyi lenne. Én ennyit tudnék esküvőnek elképzelni ha nagyon kellene. Mondjuk nem is fenyeget az, hogy valaha is megkérik a kezem. Az embernek sem ment el annyira az esze 🙂
Remélem tetszett az első vigyázz, kész, posztolj bejegyzésem. Ha igen kérlek nyomj egy lájkot, megosztást. Ne felejtkezz el csatlakozni az oldal facebook oldalához sem, hogy le ne maradj a további irományokról, melyeknek témája még nekünk bloggereknek is meglepetés.
A többi blogger ebben a témában írt bejegyzéseit itt érheted el a kis békácska alatt. Jó olvasgatást. További szép napot.
