Végre… Kb 2 kemény hét után újra van wc. Van tartály is!! Meg fal!! Meg stabil szaniter!! Igen ezt így mindent ki kell hangsúlyozni felkiáltójelekkel kiabálva.
A gatyánk is ráment. Komolyan. Na nem így lett volna ez ha nem cserlünk ki mindent amit csak lehet de ha már úgyis szét van barmolva gondoltuk miért ne. Legalább nem kell a közeljövőben már ezzel foglalkozni. Új csövek, csapok, tartály, szaniter, járólap, hátfal azon új burkolat. Minden fasza. Remélem már életünk végéig.
De haladjunk szép sorban. Íme a mutatvány.
Szóval az eredeti állapot ilyen volt. Nem divatos, nem vadi új de nekünk nagyon megfelelt. Körben kb a falak feléig csempe, bordűrcsík, felül fehérre festett tapéta. Ennyit tudott. Sajna jobb képem nincs róla.
Aztán jött a mumus és bontani kellett. Csempe hátulról le, fal ki… Isten lássa lelkünk próbáltuk mi úgy kiszedni azt a falat, hogy vissza lehessen csavarozni a helyére de csak nem adta meg magát egy két felfogatásnál. Még sokat látott embert is hívtunk ide, hogy figyi mán nem jön ki a helyibü. Na ő csak annyit tudott mondani, hogy az erőszak mindenre megoldás, így vésővel meggyőztük. Na ezért kellett vennünk egy komplett falat. 🙂 Mert az első verziónk mégse megoldás erre a problémára márhogy nem is kell új fal- karnis, csipkefüggöny… az alsó szomszédnak meg veszünk egy esernyőt 🙂
Ugye milyen csinos? Nem akarok elszomorítani senkit de aki panelban lakik annak biza ez van a fal mögött. Elég undi szerintem is. Majd a frász tört ki amíg így kellett használni. Attól féltem megtámad valami. Mondjuk a csőlakó jeti vagy az X-aktákból az a gumiember amelyik simán felkúszott a wc-n. Fal hiányában tartály sem volt hordtam a vizet mint az állatok, mert persze ilyenkor kezdődik a nyári szünet és persze ilyenkor tojózik a gyerek napjában tízszer. Meg mindenki más is a felsőbb emeleteken. Szerencsére mindig tudtam mikor kell orrot befogni, mert egy fentebbi wc lehúzáskor elrobogott a pesti gyors az előszobában. Legalábbis a hangok alapján.
Aztán jött a neheze. Addig oké, hogy mi baromira szét tudunk verni mindent nade visszarakni. Az a mutatvány. Életünkben nem láttunk ilyet. Azt sem tudtuk hol kellene nekiállni, szerszámok hiányában meg nem is tudtunk volna. Hosszasan kellett ám szakit keresgélni, mert az évnek ezen időszakában bizony mindenki nagyon elfoglalt aki ért ehhez. Szerencsére megtaláltuk Robit aki jött, látott, győzött.
Olyan jól összerakta a berendezést, hogy atomtámadás esetén mi a wc-be menekülünk. Biztos vagyok benne, hogy az ellen is véd. Olyan merevítés van a hátfalban, hogy nincs az a tűzerő ami azon átmegy. 🙂
Igen itt már van tartály is \o/. Na szegényem ezzel elvolt, mert csak délutánonként szerelt, így ment napokig a felteszem, leveszem, kiviszem, beviszem. Csodálom, hogy a fejünkhöz nem vágta vagy Abigéléhez, mert kiskutyánk bizony nem akart kibékülni vele, így mindig habzó szájjal ugatta. 🙂
Mivel az így elkészült fal még nem fal kellett a “borítás”. Én erősen elleneztem, hogy a hátsó fal vissza legyen csempézve, mivel éppen eleget anyáztam amikor a bontás miatt nagytakaríthattam, meg lehetett hordani a sittet. Viszont ember szereti ezt a csempét. Eszemei értéke van… értsd ő rakta fel. Marad. Hát jó velem lehet dumálni ám hangyabokányi keretek között. A két oldalsó fal az övé a hátsó az enyém, majd ott jól az lesz amit én akarok és maradhat a csempéje. Ki is választottam egy szép famintás műanyag falipanelt. Így nem lesz gond ha esetleg valaki ránkereszt egy pár hektó mosólevet a mosógépből, mert társasházakban ez előfordul.
Szóval ez szépen kiméricskélve, szegélyezve fel lett ragasztva a gipszkartonra.
Nade így hogy a tartály is cserélve lett a fent húzósról nyomósra a szaniter is előrébb került. Ami mit jelent? Igen… járólapozást. Kinéztük, megyünk érte. Nincs… csak rendelésre. Én bizony nem várok röpke 10 perc alatt kerestem is másik passzentosat. Megvettem a ragasztót, fugát hozzá. Szerencsére Krisztián aki vállalta, hogy lesz a segítségem, szintén nem csapott agyon ott a helyszínen amig totojáztam a járólapok között. 🙂
Hö… na igen eztán jött az az idő amikor volt 2 csésze is. A régi már kint az új még nem bent. Így volt 2 is… az előszobában 🙂
Egyébként ebben az időszakban barkácsáruházként is működhettünk volna, bármiről is legyen szó az volt az előszobában, még máig harcoló német katonai alakulat is.
Mára csak vége lett az őskáosznak. Köszi Robi. Van egy szép, minden miliméterében pontosan összerakott mellékhelységünk. Csak semmi toldás, foltozás, minden úgy ahogy kell még akkor is ha egy része hozott anyag.
Sajna jobb képek nem készülnek, mert igen helyszűke van ugyanis folyósóról nyilik a helység. Azért remélem jól látható a végeredmény. Idóvel kap valami dekorációt, mert az ugyen nem hiányozhat innen sem.
Köszönöm szépen a figyelmed. Ha tetszett a bejegyzés kérlek nyomj egy lájkot, megosztást. Ha hasonló cipőben jársz és bontani kell katt ide ötletekért.
További szép napot.
