Na nem úgy élek, hanem úgy úszok a teendőkben. Kicsit sok a muka, az iskola meg az ovikezdés, a háztartás meg a blg egyben egy időben. Nem is igazán sikerūl összeegyeztetnem, mint a posztok sűrűségéből kiderül. De lassan megszokjuk az új menetrendet átállunk a zökkenőmentességre és jippijájé éljen kukori, megy majd minden, mint a karikacsapás megint és talán én is befejezhetem a minap elkezdett asztalom felújítását. Már csak lakkoznom kellene de mivel annak szaga van a lakásban nem lehet, viszont mivel szinte minden nap esik az eső az erkélyen sem. Szóval várok. Arra, hogy ne essen. Mondjuk egy biztos, volt ideje megszáradni a nagyobb mennyiségű ragasztónak amit kapott a teteje. De, hogy ne lőjem le a poént teljesen, többet most nem mondanék. Egy biztos, pár napig még bizony a cseppnyi előtérben várja asztalunk jobb sorsát, ji pedig még hajlandóak vagyunk kerülgetni és arrébb rakosgatni ha épp totál útban van.
Viszont addig is megmutatom a kezdetek legkezdetibb képét csak, hogy kíváncsiak legyetek. Persze itt még hibás de már volt időm fotózni. 🙂
Remélem hamarosan meg tudom teljes egészében. Alig várom, hogy kész legyen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: