Bevallom nagyon be voltam tojózva, hogy mi is sül ki a mai napi munkámból. Szerencsére annak ellenére, hogy először “kárpitoztam” teljesen rendben van. Bár sajna nincs teljesen befejezve, mert nem tudtam venni olyan csipkét, fidret- fodrot ami tetszett volna így azt még vadászni kell, hogy a lábak egy részét leglább eltakarjam.
De sebaj így is jó, nem létszügséglet meg tudom várni az igazit.
Lássuk mit is csináltam ma.
Volt egy igen régi fotelágyunk, tudod az a fajta aminek kihúzod a fiókját és a 2 darabból álló háttámlát belepasszintod, így kapsz egy 90×200-as ágyat. Na ennek az egyik háttámlája lépett ma elő lábtartóvá a kanapénkhoz, mert az asztal kényelmetlen (igen simán feldobom rá a lábam) ráadásul a kisebbik gyerekem meg az asztal esküdt ellenségek.
Szóval ezt a részt ma jól letakarítottam, kimértem a zsákvásznat és előkaptam a tűzőgépet.
Mielőtt még nekiláttam volna a tűzködésnek a zsákvásznat alaposan átvasaltam némi vízpermettel lefújva és gőzölve. Így teljesen kisimult és mivel enyhén nedves maradt nem csúszott el miközben tűztem (hüpphüpp barbatrükk).
Eztán mintha csak ajándékot csomagoltam volna, bevontam a támlát a zsákvászonnal. Először csak a hosszabb oldalakat majd a rövidebbeket szépen hajtva, hogy a varrás is szép lehessen majd.
Sajnos ezt nem fotóztam de ilyen lett alul, felül.
Ja igen, mivel a zsákvászon bomlik, viszont azt külön nem akartam varrni egyszerűen csak egy visszahajtás után tűztem le.
A tűzés után már csak a rövidebb oldalon kellett a hajtásoknál szépen megvarrni. Ezt pelenkaöltéssel tettem ügyelve arra, hogy az öltés mindig a hajtás oldalára kerüljön, így szépen lesimult.
Nem tudom mennyire látszik próbáltam rá fényt húzni, hogy kivehető legyen egyébként alig lehet észrevenni.
Stabil, fém, állítható lábakat kapott (nem igazán tetszenek ezért is lesznek majd eltakarva de ezt 2 gyerek fogja nyúzni, kellenek azok rá) Ezeket 3-3 csavarral rögzítettem a sarkokon, fasza csajnak gondolván magam előfúrás nékül. Soha többé nem csinálok ilyet, kicsit megbánta a kezem. Hólyagos a tenyerem és még fáj is.
Mindezek után lett egy lábtartóm amire még a kávém is letehetem. Ha találok alávalót azt még megkapja, addig is nézzétek mi lett belőle. Nem is olyan rút kiskacsa. Vagy de?
Persze nem olyan, mintha vettem volna de az enyém, szeretem és kérem aki kárpitozásban jártasabb ne kövezzen meg 🙂
Várom a vélenyeket, észrevételeket itt lent vagy a facebook-on. Kíváncsi vagyok mit szóltok hozzá.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: