Ma igazán volt kedvem alkotni valamit, csak még azt nem tudtam, hogy mit.
Volt egy fakosárkám itthon, amúgy pucéran ami díszítésre várt így lesz ami lesz alapon nekiestem ecsettel, festékkel. Persze közben (amíg száradtak a rétegek) elugrottam egy kis beszerzőkörútra, mert nem tudhattam mi kell, így vettem némi csicsát. (Persze amúgy is tuti vettem volna, mert nincs tonnaszám… de!!!) Mert az ugye sosem elég annak aki mindig fötör valamit.
Na de mutatom a pácienst:
Menet közben azért kezdtek jönni a látomások, hogy mit is lehetne vele kezdeni, ezért a végére az ecset mellé a tű- cérna is képbe került. Csak festettem, festettem, szabtam, varratam, ragasztottam, áztattam, vasaltam… és ez sült ki belőle:
Semmi túlkapás, kis egyszerű… imádom 🙂
