Vannak dolgok amik mellett, mint lelkes hobbi kisiparos egyszerűen nem tudok elmenni, vagy maximum egyszer de aztán a kiszemelt holmi úgyis hazajön velem.
Így történt, hogy ma befogadtam 2 gyönyörű csomagolópapírt és 2 füles kosárkát. Aztán persze míg hazaértem azon agyaltam, hogy hogyan is fogok ezekből valami igazán szépet csinálni.
Első körben a kisebbik kosárkára esett a választásom a nagyobbikkal összetettebb terveim vannak. Gondoltam kiszedem szépen a fülét, hogy hozzáférjek az aljához és szépen tudjak ott is ragasztani. Aha… aztán jött a feketeleves, nem csak csavarozva van hanem biza ragasztva is , amit aztán nem biztos, hogy szépen szétkapok. Jobb a békesség, hagytam, ötlet elvet, újratervezés…
Fejbe is talált az isteni szikra, egyik papírom nézegetve. Lássuk:
Először is le kellett csiszolnom az egészet,mert tele voltak az élek kiálló szálkákkal, szálakkal erre nem lehet dolgozni. Lecsiszoltam,lemostam, megvártam a száradást.
Most jön a trükk. Úgy gondoltam papírom mellé nem kell egy patent festés, jobban illene hozzá egy foltos kopott felület. Itt jött képbe a whitewash technika. Ez lényegében nem hoz létre egy a festékektől megszokott felületet. Lesz egy fehér felületünk amin látszanak a fa erezetei, mintái.
Szerettem volna ha a fehér alatt is nagyobb részt fehér erezet látszik ezért először vizes szivacs ecsettel lemaszatoltam az egész belsejét, majd szárazzal visszatöröltem.
Íme az eredmény nem fehér, fehéres…
Amíg belül száradt kimértem az oldalaira kerülő papírt kis ráhagyással.
Meseszép 🙂
Csomagolópapír lévén nem úgy kell bánni vele, mint a decoupage-hoz megszokott szalvétával vagy decoupage papírral de teljesen alkalmas a technikához egy kis trükkel. Jó papír módjára ez is felveszi a vizet, tehát ragasztáskor a ragasztóból fogja felvenni aminek eredménye nem épp kellemes… ráncosodni fog. Épp ezt fogjuk elkerülni méghozzá úgy, hogy ragasztás előtt megitatjuk. Fejjel lefelé vízbe tesszük és csak megvárjuk hogy az alján is lássuk a mintát. Ennyi. Nem is nagy dolog ugye? 🙂
A felesleges vizet leitatjuk, hisz ha nem tennénk túl vizes lenne akkor viszont már szakadna ami szintén bosszúságot okoz.
Ragasztás:
Ragasztó, papír, ragasztó a sorrend itt is, ez nem változik. A ráhagyásoknál nem használtam ollót, egyszerűen letépkedtem, így a széleken elvékonyodik a papír, könnyebb lesz majd eldolgozni. Csak arra kell figyelni, hogy ott szakadjon ahol kell és ne tépjünk bele. Ezt mindkét oldalán megcsináltam, hagytam megszáradni.
Ismét csiszolni kell. A papír széleit is megcsiszoltam alaposan így eltűntek a tépkedés után maradt szálak.
Jöhetett a whitewash folytatása itt már vastagabb festékréteggel. Ezt száraz ecsettel csináltam. Először festékbe mártottam az ecsetet, a felesleget lehúztam róla és csak végighúztam a felületen itt-ott. Ahová mégis több került volna visszatöröltem.
Íme az eredménye. Mintha csak egy régi ütött-kopott ládába néznél bele ugye? 🙂
Ugyanezt végigcsináltam a külső részeken is. Majd kívül, a felső peremen és a fülén ugyanezt megtettem még egyszer csak már szürkével. Igen ez már a greywash. 🙂
Ilyen vagányul néz ki.
Már nem is volt több dolgom,mint még egyszer átkenni a papírt ragasztólakkal a tartósság kedvéért és egy nyakkendót kötni rá.
Ha tetszett nyomj egy lájkot a blogra vagy a facebook oldalra. Éljen a papír és a festék, ecsetre fel… 🙂
