Mint minden valamire való falun felcseperedett leány a városba költözvén én is rájöttem, hogy kertes ház hiányában bizony az erkély az egyetlen menedék , ami megnyugvást hozhat a rohanós, dolgozós, szentségelős mindennapokban.
Mindig is áhítozva nézem az elém kerülő gyönyörűen megkomponált, számomra mesevilágot idéző apró kis nyugalomszigeteket, majd mindig el is terveztem, hogy igen majd most én is… Aztán felébredek, rájövök, hogy forgalmas útra néz az erkélyem, kicsi és egész délután tűzi a nap (nyáron kimész meghalsz- tényleg).
Ezek ellenére kísérletezek, mindig sok virág van amik aztán persze nem bírják végig a szezont hiába a napi locsolás, gondoskodás.
Mivel február van én ilyenkor már az utolsókat rúgom a télbe, kezdem takarítani az erkélyt és bőszen tervezem, hogy mik kerülnek majd a virágládákba,meg a polcra, meg a földre, meg a falra, meg a plafonra, meg az utolsó csepp helyre.
Rendkívüli buzgósággal gyűjtöm a képeket, hogy legyen miből inspirálódni. Amit már biztosra tudok, hogy nem lesz túl sok egynyári inkább sok-sok zöld.
Mint itt:
Vagy itt:
Kell egy asztalka a reggeli kávézáshoz:
Ami még nem maradhat el. Kell némi káosz, mert az az élet sava borsa:
Persze vannak vágyálmok, na de majd ha nyugdíjas leszek…
A képek forrása a képekre kattintva elérhető.